Testben, agyban és lélekben. „Mozgás-szentháromság” karantén idején.

Lelassultunk egy kicsit, de ez nem jelenti azt, hogy megálltunk. Éppen ezért a karanténban is edzeni kell magunkat. Nem csak a testünket, hanem a lelkünket és az agyunkat is.

Most mindhárom elég nagy kihívás:
- testmozgásban korlátozottak a lehetőségeink, hiszen leginkább csak otthon tudunk edzeni
- fejben (mivel sokunknak kevesebb a munkája) nem dolgozunk annyit
- lélekben pedig most extrán szükség van az erősítésre.

Íme, néhány tipp, hogy hogyan legyél edzett - terv testnek, agynak és léleknek. 

Testmozgás
Nem, nem kell naponta órákat edzeni (kivéve, ha eddig is ezt csináltad, de akkor ezt a részt át is ugorhatod, mert mindent tudsz).
- Minden reggel ...

Egyedüllét - nem magány. Mi szól ellene és mi mellette? Lássuk!

35 évesen egyedülálló vagyok, így egy kicsit a mai társadalom perifériájára szorultam, pedig a magyar háztartások egyharmada egyszemélyes, csak erről valahogy sosem esik szó. Ennyi idősen nincs férj, nincs gyerek, ilyenkor szokott jönni, hogy akkor ez a nő biztos karrierista. Hát nem. Az egyedüllétemnek is vannak bizonyos belőlem fakadó okai, illetve társadalmunk férfi tagjai sem mindig a hozzájuk (és hozzánk) méltó módon viselkednek, de erről majd egy másik bejegyzésben, ez most nem a miértekről szól. Persze, hiszek abban, hogy mindenkinek van „nagy Ő” az életében és mindenki megérdemel egy olyan párkapcsolatot, amiben nem alárendelt szerepet játszik és mivel ...

Ma egy szomorú apropó nyomán ugyan, de az emlékezés a téma. Emlékezni arra, hogy egy-egy esemény vagy személy milyen érzéseket váltott ki belőlünk.

Ma van egy éve, hogy az édesapám már fentről nézi a lépteimet. Persze, szomorú vagyok, hiszen elveszítettem, de hozzá kell tenni, hogy nem volt már fiatal és elég tartalmas életet tudhatott maga mögött. Ennek nagyjából 50 évéről nekem fogalmam sem lehet, hiszen 51 volt, mikor születtem, így néha elgondolkodom rajta, hogy ha nekem 35 évesen sok emlékem van, vajon neki mennyi lehetett. Sok történetet hallottam, hallottunk tőle, háborúról, tanulásról, családról, szerelmekről, barátságokról, emberekről, helyzetekről és aki ismerte, az tudja, hogy élvezet volt hallgatni. Bölcs volt ...

Több, mint egy hónapja tart a vírushelyzet és valószínűleg már sokunkban kialakult, ahogy bennem is, hogy mit fogunk -vagy nem- tenni, amikor vége lesz. Ezért én írtam egy teszem-nem teszem listát

Egy hónap alatt, még munka mellett is, sokunk élete megváltozott. Sok mindent másképp csinálunk, más a napirendünk, megváltoztak az igényeink, a szokásaink, a vágyaink, az érzéseink, az értékrendünk és egy kicsit mi magunk is. És még nem tudjuk, hogy mikor lesz vége, ennek ellenére van pár dolog, amiről már tudom, hogy hogyan fogom működtetni a karantén utáni életben.

Jöjjön először a pozitív lista, azokkal a dolgokkal, amiket tenni fogok:

Tervezek
Eddig is megterveztem a munkanapjaimat, persze nem percre pontosan és most sem ez a ...

Egyformának tűnnek a napok a karantén idején és ha őszinték akarunk lenni, elég nehéz örülni annak, ami most körülöttünk van. De nem lehetetlen. Minden nap találhatunk rá okot.

Húsvét ide vagy oda, a mai nap is úgy indult, mint az elmúlt nagyjából harminc. Egy kicsit később ébredtem, mint szoktam, mert valamiért még éjjel háromkor is csak forgolódtam, de fél nyolckor így is kidobott az ágy. Szokásos reggeli kávé és torna után meditáltam egy nagyon jót (ez már három örömforrás volt a napban), aztán várt rám egy apró munka, amivel nagyjából húsz perc alatt végeztem, így gyakorlatilag az egész nap előttem állt. Nagy nehezen rávettem magam, hogy összedobjak valami ebédet (negyedik – nagyon jól sikerült), délelőtt pedig ...

Sokan hetek óta időnk nagy részét otthon töltjük. Korlátozottak a lehetőségeink gyakorlatilag mindenre, így pedig sokszor érezhetjük magunkat elégedetlennek. Pedig nem kéne.

A mai rohanó világban az elégedettséget általában valamilyen tárgyi feltételhez kötjük. Veszünk egy új ruhát, cipőt, bútort, autót, lakást, gyakorlatilag bármit és ettől elégedettek vagyunk. Ami persze teljesen oké, hiszen örülünk annak, amink van. De meddig tart ez az érzés? Meddig elég az, ami van? Egyre többet és nagyobbat akar az ember mindenből. Mert a másiknak olyan van, mert attól jön az „elég vagyok” érzet, ha legalább annyim van, mint például a szomszédnak. Ha holnap vége lenne mindennek, te hogyan éreznéd magad? Elégedett lennél magaddal?

A Magyar Költészet Napján mi más is lehetne a téma, mint gyönyörű magyar versek. Persze egy szubjektív csokorba gyűjtve.

Egy ideális világban ezt a listát most nem egyedül állítottam volna össze, hanem ketten csináltuk volna az én irodalomtanár édesapámmal, valószínűleg órákig vitatkozva, hiszen nagyjából lehetetlen legjobbakat választani a magyar költészetből. Az utóbbi években mindig felhívtam ilyenkor, hogy válasszon egy verset, és hivatásához híven sohasem címet mondott, hanem elszavalta az adott költeményt. De az élet az már csak ilyen és ez az első Magyar Költészet Napja nélküle, de számomra minden versben egy kicsit benne él. Bízom benne, hogy ezzel a listával most ő is elégedett lenne. Ti pedig olvassátok, ...

Egy időben futótűzként járta körbe az internetet Csernus doki 10 parancsolata. Megfontolandó gondolatok egy pszichiátertől, most egy kis magyarázattal tapasztalatok alapján tőlem.

Csernus Imrét nagy valószínűséggel senkinek nem kell bemutatni, ő a mi országunk „kiabálós” pszichiátere, aki nyers őszinteségével és stílusával sok mindenkinél kiverte már azt a bizonyos biztosítékot, mégis ezrek értenek vele egyet a mondandójában. Én is elolvastam több könyvét és jó pár interjút vele, megnéztem sok előadását és nem lehet szó és érzelmek nélkül elmenni -fogalmazzunk így- hitvallása mellett sem, ami így hangzik: „Egyszer megkérdezte egy főorvos tőlem: - Imre, miért veszed fel az újabb és újabb narkóst? Átvágják a ...

Nem, nem párkapcsolati tanácsadás következik, hanem egy kis szösszenet arról, hogy mit is jelent a szeretet. Szerintem.

Az utóbbi időben egyébként is, a járvány miatt pedig most extrán nagyon sokat hallunk, olvasunk és talán még beszélünk is a szeretetről. A helyzet ezzel a látszólag nagyon egyszerű érzelemmel (vagy mivel?) viszont az, hogy sokunknak gondjai vannak vele. Igen, nekem is. De van egy jó hírem, a szereteten igenis lehet dolgozni.  

Bár a szeretet nagy általánosságban és a köztudatban egy érzésként él, aki egy kicsit is jobban belemerül a témába, vagy spirituális úton lépked, idővel rájön, hogy a szeretet amellett, hogy egy érzés, egy képesség is. És mint olyan, tanulható, fejleszthető, csiszolható. Gyakorolni ...

’Rend a lelke mindennek’ és ’A zseni átlát a káoszon’. Ismerős mondások, de vajon melyik igaz? Szerintem mindkettő.

Amikor a rohanó hétköznapokban rendrakásra és a takarításra kerül sor, kényszernek, kötelességnek éljük meg, így nyilván nem is leljük benne örömünket. Vágyunk a rendre, de nem akarunk foglalkozni a megteremtésével. Az sem segít rajtunk, hogy a mai, fogyasztásközpontú világban felhalmoztunk egy csomó „kacatot”, felesleges dolgokat, amikhez közben elkezdtünk kötődni, így nehezen válunk meg tőlük. Pedig ennek épp most van itt az ideje. Itt fontos megemlítenem, hogy a szelektálás alatt azt tartsuk meg, ami örömet okoz – így lehet, hogy repülni fog egy pár új cipő és megmarad egy többéves ...