Kicsit vonakodtam Benedek Tiborról írni, hiszen személyesen soha nem találkoztam vele, nem éreztem, hogy jogom lenne hozzá. De valahogy mégis kikívánkozott. A következő sorok nem is igazán (csak) róla szólnak. Inkább neki. Az emlékének. Arról szólnak, hogy mi az, amit továbbviszek. 

Vannak emberek, akik úgy határozzák meg az életünk nagy részét, hogy soha nem találkoztunk személyesen. Azt hiszem, ezt most a bennem élő kislány akarta megírni, aki kiabálva szurkol minden olimpián.

Múlt csütörtök óta fogalmazódnak bennem gondolatok és érzések arról, hogy mit is adott nekem, nekünk Ő az elmúlt cirka 30 évben. Kisgyerekként kezdtem sportolni, az első olimpia, amire már igazán emlékszem, éppen Barcelona volt, 1992. Egy hétéves ...

Egy sorozat, ami megerősített abban, hogy van értelme...

Sportoló voltam, egy szerencsétlen sérülésnek köszönhetően viszont ifiben abba kellett hagynom a versenyzést. Ennek ellenére egész életemben fontos volt számomra a mozgás és a sport, jelenleg is ezen a területen dolgozom és minden percét szeretem, még ha néha vannak is nehézségek.

Nem vagyok sorozatfüggő, soha nem is voltam és nem nagyon szoktam rajongani a végletekig egy valamiért. De öt héttel ezelőtt elindult egy sorozat. És az első két rész után elkezdtem várni a hétfőt, hogy jöjjön a következő kettő a "piros betűs" online csatornán. Michael Jordan a születésem előtti évben került a Bullshoz, viszont az első bajnoki címükre már emlékszem. Amikor gyerek voltam, ...

Két hete (nagyjából) visszatért az élet a normál kerékvágásba. Vagy mégsem? Szabadok lettünk vagy nem?

Összesen hét hetet töltöttem a „házi karanténban”, az utóbbi kettőben pedig minden nap bementem a munkahelyemre. Furcsa két hét volt, ami alatt rájöttem, hogy mennyi minden változott – és mennyi minden nem...

Igazából nem is tudom, hol kezdjem. Mert változott is minden és nem is. Újraindult az élet, de mégsem. Vagy legalábbis nem az eddig megszokott formában.

Ami változott:

• Kötelező tartozékká vált a maszk és a kézfertőtlenítő, amiket reggel úgy teszek be a táskámba, mint a tolltartómat vagy az irataimat.
• Meg kell gondolni, hogy mikor megyek boltba, bár hála az égnek ezzel nincs bajom, az itthon töltött ...

A színeknek nagy szerepe van az életünkben, így jöjjön most egy kis színismeret!

Pár évvel ezelőtt a munkámból kifolyólag -vendéglátóztam- szinte csak fehér és fekete ruhákat hordtam és azt hiszem, el sem tudtam volna képzelni, hogy harsány színű darabot húzzak magamra. Aztán kezdődött a magammal ismerkedős korszak és jöttek a színek szép sorban. Ruhában, cipőben, ékszerben, dekorban, gyakorlatilag mindenben. Mostmár nem is tudom, milyen lenne, ha nem lenne virágmintás nadrágom, piros szíves nyakláncom vagy akár vajsárga dzsekim.

A színek igenis fontosak. Ki tudjuk vele fejezni az épp aktuális hangulatunkat, az érzéseinket vagy akár jobb kedvre is deríthet minket egy-egy színárnyalat. Gondoljunk csak arra, mennyire ...

Hétfőtől újraindul az élet. Vajon felkészültünk? - Nézőpontváltás alapfokon.

Hét hetet töltöttem itthon. Amikor elkezdődött ez az egész, azt vártam, hogy minél előbb vége legyen. Sok minden változott meg bennem ezalatt az idő alatt, elhatároztam, hogy mi az, amit másként fogok csinálni, amikor majd visszatérhetek a ’világba’. Most mégis feltettem magamnak a kérdést, hogy ez az idő vajon elég volt-e ahhoz, hogy ezeket a változásokat fent is tudjam tartani és ha már megéreztem, hogy mennyivel jobb ez a mostani életszemlélet, ne essek vissza a régibe. Persze a jövő, annak ellenére, hogy hétfőtől újra dolgozom, még bizonytalan, hiszen ki tudja, hogy hogyan tovább. Mindig a következő napra fogok koncentrálni és a jó ...

Igen, akár otthon. Egyedül is. Mert a tánc segít élni.

Ma van a Tánc Világnapja, így nem is lehetne más a téma, mint ez a csodálatos mozgásforma. Nekem a néptánc jutott ki komolyabban ebből a „sportból”, négyévesen kezdtem és tizenhét éves koromig műveltem. Persze koromból kiindulva én is átestem egy alap társastáncoktatáson, de sajnos ezzel messzebbre nem jutottam (Ám azt hiszem, megvan a következő kihívás.) Tehát a tánctudásom finoman szólva is hagy némi kivetnivalót maga után... A zene viszont óriási szerepet játszik az életemben és sokszor van olyan, hogy csak visznek a lábaim és táncra perdülök. Otthon. Egyedül is. Az egyik barátnőmmel, ha találunk egy jó zenét, elküldjük a másiknak, hogy ’tessék, itt a ...

Hetedik hete tartanak a korlátozások. És (nekem) itt a második mélypont. De ebből is van kiút.

Az elmúlt egy hetet a nővéremékkel töltöttem, így úgy gondoltam, nem is írok, majd, amikor hazajövök, úgyis lesz téma. Jó kis hét volt, nem is tudom, mikor voltunk együtt ennyit utoljára. Közös filmezés, társasjáték, kártyaparti, főzés, pingpong miegymás. Egy hét családi karantén – nem is kívánhattam volna jobb társaságot, hálás vagyok, hogy volt egy hét, amit nem egyedül kellett tölteni.    

Aztán mikor hazaértem ma délután, elkapott valami nagyon negatív hullám.

És jöttek sorban a gondolatok:

Nem vagyok elég jó.
Nem vagyok elég szép.
Nem vagyok elég okos.
Nem vagyok elég jó abban, amit csinálok.
És még ...

Sokféle téma keringett ma a fejemben, de nem tudtam dönteni, így segítségül hívtam kedvenc kis eszközömet és húztam három kártyát. Három, látszólag független fogalom, amelyek valahogy mégis összekapcsolódnak.

A Points of You kártyái nagyon sokszor segítettek már egy-egy élethelyzetben más nézőpontból rálátni a dolgokra (életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem dolgozni ezzel az eszközzel) és ma sem csalódtam bennük – és persze a kezemben sem, ami kihúzta a lapokat. Először fogalmam sem volt, hogy ez a három lap hogyan kapcsolódik össze, de végül megkaptam a válaszokat. Ráadásul késő estére, miközben ez a bejegyzés íródott, megjött az is, hogy miért ez a témám ma. De először nézzük a három fogalmat a ...

A mostani időszak remek alkalmat biztosít arra, hogy valamely téren (vagy akár több dologban is) fejlesszük magunkat.

Itt a karantén, hatodik hete egy gyakorlatilag átalakult világban élünk. Minden nap igyekszünk túlélni, megélni bizonyos helyzeteket, illetve átélni olyan dolgokat, amiket eddig talán nem is volt lehetőségünk. Több időnk van magunkra, a családunkra, a hobbinkra, igazából bármire, csak el kell döntenünk, hogy mivel foglalkozunk. Így van ez a jobbá válással is. Mert most bármiben lehetünk jobbak, amiben szeretnénk. Jöjjön egy lista arról, hogy milyen lehetőségeink vannak a fejlődésre karantén idején.

Önismeret
Sokkal több időnk van magunkra, a jó értelemben vett befelé fordulásra, meditációra, relaxációra. ...

Igen, mind. Te is, én is. Nem hiszed? Pedig most most mindenki hős a saját életében.

A vírushelyzet és a vele járó intézkedések mindegyikünk életét megváltoztatták valamelyest. Mindegy, hogy ki hol és mit dolgozik, mindegy, hogy van-e családja vagy nincs, hogy egyedül él-e vagy sem, fiatal vagy idős, átalakultak a mindennapok. Nem mehetünk bármikor boltba, van olyan város, ahol az utcára is csak alapos indokkal lehet kilépni (például most épp nálunk), nem találkozhatunk a barátainkkal bármikor, tehát egyáltalán nem a megszokott módon éljük a saját életünket.

És hogy miért vagyunk hősök? Mert bátrak vagyunk. Mert megteszünk mindent azért, hogy egymást segítsük. Ki így, ki úgy, de nem adjuk fel és megyünk tovább, bízva ...