Sokféle téma keringett ma a fejemben, de nem tudtam dönteni, így segítségül hívtam kedvenc kis eszközömet és húztam három kártyát. Három, látszólag független fogalom, amelyek valahogy mégis összekapcsolódnak.

A Points of You kártyái nagyon sokszor segítettek már egy-egy élethelyzetben más nézőpontból rálátni a dolgokra (életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem dolgozni ezzel az eszközzel) és ma sem csalódtam bennük – és persze a kezemben sem, ami kihúzta a lapokat. Először fogalmam sem volt, hogy ez a három lap hogyan kapcsolódik össze, de végül megkaptam a válaszokat. Ráadásul késő estére, miközben ez a bejegyzés íródott, megjött az is, hogy miért ez a témám ma. De először nézzük a három fogalmat a koronavírus tükrében.

Félelem
Nem igazán kell magyarázni, a fél világ fél az új koronavírustól. Van, aki magától a betegségtől, van, aki a tünetektől, van, aki a haláltól, van, aki a kórháztól. Sokan félnek most más emberektől, a karanténtól, a bezártságtól, az utcára meneteltől, az anyagi válságtól, a munkanélküliségtől, a jövőtől (és még hosszasan sorolhatnám, hogy mennyi mindentől). Attól félünk, amit nem értünk, igazából azt sem tudjuk, hogy mi az, amitől félünk. És azt sem tudhatjuk, hogy mi fog történni az elkövetkező hetekben, hiszen sokféleképpen alakulhat az életünk a következő időszakban. Tehát az ismeretlentől félünk. 

Tudatosság
Számomra ez a kifejezés azt jelenti, hogy felismerem a gondolataimat és érzéseimet, meg tudom határozni, hogy azok negatívak vagy pozitívak és meg is élem őket olyan mértékben, amekkorában szükséges. Igen, ha épp szomorúságot érzek, esetleg haragot, dühöt, vagy bármilyen negatív érzelem jön fel bennem, nem csinálok úgy, mintha nem létezne, hanem tudatosítom magamban, aztán szépen eltűnik, ha hagyom magamnak megélni. Érezheted magad most bezárva, egyedül, magányosan, lehetsz szomorú. Haragudhatsz a vírusra, hogy létezik a szomszéd nénire, hogy még negyed egykor is az utcán van, a főnöködre, hogy sokkal több munkád van ma, mint tegnap volt, a gyerekedre, hogy nem csinálta meg az online suliban a leckét és a többi... Ezeket mind érezheted, de egy a fontos, hogy lásd meg, amit érzel. Azzal, hogy tudatosítod magadban őket, az érzéseid már nem uralkodnak feletted.

Hit
Azt mondják, a hit valóságot teremt. A gondolataink és az érzéseink valóságot teremtenek. Érdekes, hogy pont ez a kártya lett a harmadik, hiszen a hitben és a félelemben van valami közös. Mégpedig az, hogy valami olyan dologra fókuszálunk e két érzéssel, amit nem is látunk. Félni a rossztól szoktunk, hinni viszont a jóban tudunk. És itt most épp ez a lényeg. Higgy a jóban! Higgy abban, hogy biztonságban vagy! Higgy abban, hogy minden jól alakul! Higgy abban, hogy egészséges maradsz! Higgy abban, hogy holnap is jó nap lesz! Higgy a boldogságban! Higgy abban, hogy minden rendben van benned, a világodban és a nagyvilágban!

A félelmet és a hitet a hozzáállás, a tudatos nézőpontváltás különbözteti meg egymástól. Egy választás. Mi lenne, ha a félelem helyett a hitet választanád?

›››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››››

És itt van a mai példám a témára: Az egyik barátnőm egy kicsit kiborult este és felhívott. Nem szándékosan bántottam (sőt nem is éreztem bántásnak), de nem tudtam vele belemenni a szomorúságába, nem éreztem akkora problémának az én nézőpontomból a történteket és talán nem is voltam elég együttérző. Elbúcsúzott és inkább lerakta a telefont. Ahogy letette, rámtört a félelem: nem vagyok jó barát. Persze sírtam, ötvenszer végiggondoltam, hogy mit kellett volna máshogy csinálni (és rájöttem, hogy a „mi lett volna ha” nem játszik). Aztán mikor elapadtak a könnyeim, arra gondoltam, hogy ettől még szeretjük egymást. Ettől még nem dől össze a világ. És inkább a jó felé fordultam. Hiszem, hogy reggelre jobban érzi majd magát. Hiszem, hogy a kapcsolatunk nem ezen fog elbukni. Sőt, hiszem, hogy nem fog elbukni. Hiszem, hogy jó barát vagyok.