Hogyan dobtam ki 465 felesleges dolgot az otthonomból és az életemből? Így.

Január elején szembejött velem a Netflixen egy alig egyórás dokumentumfilm, a Minimalisták – A kevesebb most több címmel. A mai társadalom fogyasztói lázban ég, csak gyűjtjük a cuccokat, tárgyakat az otthonunkba, és egyre többet és többet akarunk belőle. A film és a minimalizmus maga pont erről szól. Vagyis arról, hogy hogyan tehetünk ez ellen. 

A filmről röviden: Két amerikai fiatalember kiskoruk óta jóbarátok. Együtt dolgoztak, együtt érték el az Európában csak „amerikai álomnak” nevezett életet – nagy ház, nagy autó, sok-sok tárgy. Aztán egyszer csak kiégtek. Rájöttek, hogy semmi mást nem csináltak addig, csak a pénzt hajtották és az ...

Vagyis inkább mire nem... Két alkalmazás, egy nő, jó pár tapasztalat - ezzel együtt néhány vélemény.

Hogy tisztába tegyük a dolgokat, nem tartom magam hiperszuper bombanőnek, aki után minden pasi megfordul és egyébként nem is várom ezt el tőlük. Persze, vannak dekoratív részek a külsőmön, de azt is szeretném leszögezni, hogy nem ezért nincs társam, mert – ahogy szerintem a mellékelt ábra is mutatja – nem vagyok bányarém.

Jöhetnek a kövek, hogy akkor biztos túl nagyok az igényeim. Ez sem igaz, mert nem nagyok, csak talán egyediek. Egyáltalán nem vagyok buta, sőt, elég okosnak és érdeklődőnek tartom magam, lehet, hogy pont ezért is fura számomra ez az egész. Hiszen mindenkinek másra van szüksége, mást akar egy ...

Vannak olyan könyvek, amelyek megkapják életünkben a ’meghatározó’ jelzőt. A Zöldlámpa (nekem) pont ilyen. Mert őszinte. Mert egyszerű.

Sosem voltam rajongó típus, nem voltam oda színészekért és zenészekért, ha megnéztem egy filmet, egy színdarabot, meghallgattam egy dalt, vagy tetszett, vagy nem. Nem az alapján döntöttem el, hogy szeretem-e, hogy ki játszik benne vagy ki játssza el. Matthew McConaughey-t sem azért csípem, mert hűmennyirejópasi, inkább valahogy mindig tetszettek a sztorik, amikben és a karakterek, akiket eljátszott. Sokan jót nevettünk a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? vagy a Bolondok aranya képkockáin, a Mielőtt meghaltam ban nyújtott alakítását csak lestük tátott szájjal, a True Detectives sorozatban ...

Volt ma két zseniális beszélgetésem. Nyilván mindkettőben ugyanaz volt a téma, később talán még több írás is születik majd belőlük. Nincs mit tagadni, a mostani időszakban talán sokunk egy kicsit maga alatt van. Nem igazán jól éltem (élem) meg ezt a bezárósdit, ráadásul pár hónapja teljesen új helyen élek és a jelenlegi helyzet nem könnyíti meg a dolgomat.

Igen, persze, bennem van a hiba. Ez nem is volt kérdés. De ez nem hiba. Mindenkinek vannak szürke napjai. Neked is, nekem is. Mindenki érzi úgy néha, hogy a hócipő teleszaladt és különben is az egész világ kapja be.

És ilyenkor érkeznek a barátok. Akik olyan szeretettel rúgnak beléd és nyitják fel a szemedet arra, amit már amúgy is tudsz, hogy nem is érted, mi volt előtte ...

A 2020-as év cseppet sem volt normálisnak nevezhető, ennek ellenére rengeteg tanulságot vihetek, vihetünk tovább magunkkal a következő esztendőre. És ha már úgysem lehet bulizni, mérlegelni és gondolkodni viszont annál inkább, jöjjön egy rövid összegzés.

2020 rengeteg dolgot megmutatott.

Megtanultam, hogy a család egy érzés és nem csak az lehet a tagja, aki vér szerint a rokonod.

Megtanultam, hogy bármennyire is nehéznek tűnik, el kell engedni dolgokat, hiteket és embereket, mert nem vagyunk, nem lehetünk és nem is kell egyformának lennünk.

Megtanultam, hogy nem mindenki tud velem lépést tartani és kezdem elfogadni, hogy ez így van rendjén.

Megtanultam, hogy minden mindennel összefügg és a kis lépéseknek egytől egyig ...

Avagy - én nemet mondok a bántalmazásra. Legyen ez az én #behuman 'kampányom'.

Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nyilvánosan arra buzdítja majd valaki a felnőtteket (ráadásul magas pozícióból), hogy nyugodtan üssék meg a gyereket, mert az jót tesz. És persze ez most kicsit sarkított, nem pontosan így hangzott el, ám jelen helyzetben, úgy gondolom, pontosan a békét és az összetartást kéne erősíteni mindenkiben. Gyerekben, felnőttben, férfiban, nőben... Őszinte leszek, nem érdekel, hogy ki mondta, nem érdekel, hogy milyen „színű”, nem ez a lényeg, hanem maga a bántalmazás, mint pozitívum.

Nem vagyok már húszéves és a korosztályom tagjai tisztában vannak vele, hogy azért a mi gyerekkorunkban sok helyen előfordult, hogy ...

Hogy legyen mit olvasni elégedetlen napokon.

Kedves Én!

Azért írok most Neked, mert van pár olyan dolog, amiről szeretném, ha tudnál.

Tudom, hogy nehezedre esik a jó oldalat nézni minden másodpercben, de tudnod kell, hogy sokkal több pozitív dolog van benned, mint amit gyakran gondolsz vagy elhiszel magadról. Tudom, hogy sokszor vagy hisztis, fáradt és stresszes, de azt is tudnod kell, hogy ilyenkor is ugyanaz a csodálatos ember vagy, mint amilyennek születtél.

Tudom, hogy sokszor úgy érzed, elrontasz dolgokat, de még ha így is van, ne gondold azt, hogy összedől a világ, hiszen mindenki a hibáiból és a tévedéseiből tanul, és bár közhelynek tűnik, ezek visznek előre. Ezek segítenek a kreativitásban, a megoldásokban, hogy a ...

Amikor gyerekek voltunk, mindennek örültünk. Két lábbal ugrottunk a pocsolyába, gesztenyét szedtünk, hintáztunk, sétáltunk, játszottunk - bármit csináltunk, élveztük. Miért ne lehetne ezt felnőttként is?

Kaptam egy új megbízást, ahol egy városi cégnek készítek fotókat, grafikákat, ezzel kapcsolatban pedig a minap egy nagyon jó kis kezdeményezésen vettem részt. Elsős kisgyerekek segítettek egy belvárosi tér megszépítésében. Virágokat ültettek és amellett, hogy a gondos kezek szebbé varázsolták az addig csak földdel teli ágyást, még egy pár dolog feltűnt és mosolyt csalt az arcomra.

A lelkesedés. A szenvedély. Az őszinte érdeklődés. A kommunikáció.

Gyerekzsivajtól volt hangos a tér és bármerre néztem, földben ...

Ősz van, jönnek a bekuckózós napok. Ebben az időszakban többet vagyunk csendben, nyugalomban, amikor van időnk gondolkodni. Én ma azon gondolkodtam, hogy mennyi mindenért is lehetek hálás.

A teljesség igénye és magyarázat nélkül jöjjön most egy lista arról, hogy mennyi olyan dolog van, az életünkben, amit megköszönhetünk, amiért hálásak lehetünk.

Egészség

Évszakok

Optimizmus

Erő

Természet

Vidámság

Kedves szavak

Otthon

Barátság

Zene

Kreativitás

Álmok

Kedvesség

Változás

Nevetés

Igazság

Művészet

Inspiráció

A Föld bolygó

Emlékek

Színek

Szeretet

Bölcsesség

Család

Fejlődés

Idő

Kíváncsiság

Önbecsülés

Jelek

Írás

A lista (mint ...

Igen, ötszáz fő alatt is lehet óriási bulit csinálni – avagy vannak barátságok, amik nem érnek véget.

Ki merem ezt jelenteni, hiszen a hosszú hétvége péntekén Egerben nem érte el a kiszabott határt a közönség létszáma, mégis hatalmas buli kerekedett a színpadon és a nézőtéren is.  Volt, aki már délután egy órakor megjelent a borokról és pincékről híres Szépasszonyvölgy tetején található Márai Központban. Akikkel én beszélgettem, Székesfehérvárról érkeztek egy nagyjából negyvenfős rajongói csoport tagjaként és várták a 18 órakor kezdődő kapunyitást. Azt hiszem, szerencsés vagyok, hiszen a technika építésétől kezdve a zenekar távozásáig végigkövethettem a koncertet, beszélgethettem a színpad mögött és ...