Igen, mind. Te is, én is. Nem hiszed? Pedig most most mindenki hős a saját életében.

A vírushelyzet és a vele járó intézkedések mindegyikünk életét megváltoztatták valamelyest. Mindegy, hogy ki hol és mit dolgozik, mindegy, hogy van-e családja vagy nincs, hogy egyedül él-e vagy sem, fiatal vagy idős, átalakultak a mindennapok. Nem mehetünk bármikor boltba, van olyan város, ahol az utcára is csak alapos indokkal lehet kilépni (például most épp nálunk), nem találkozhatunk a barátainkkal bármikor, tehát egyáltalán nem a megszokott módon éljük a saját életünket.

És hogy miért vagyunk hősök? Mert bátrak vagyunk. Mert megteszünk mindent azért, hogy egymást segítsük. Ki így, ki úgy, de nem adjuk fel és megyünk tovább, bízva abban, hogy minél előbb újra minden a helyére kerül. Ahogy az egyik Batman-filmben is hallhattuk:

„Hős akárkiből lehet. Még abból is, aki megnyugtat egy kisgyereket csupán azzal, hogy a vállára terít egy kabátot, és tudatja vele, hogy a világnak még nincs vége.”

És akkor lássuk a hősöket:

Hős az óvodás, aki nem hisztizik az anyukájának, hogy le akar menni a játszótérre, pedig az ablakából pont rálátni a térre.
Hős a kisiskolás, aki online tanul írni és számolni, egész délelőtt körmöl, pedig tudja, hogy ha készen van a lecke, akkor is otthon kell maradnia.
Hősök a kamaszok, akik normál esetben ebben a gyönyörű tavaszi időben esténként az utcákat rónák a barátaikkal, egymást ugratva, most viszont maximum csoportos videochat-ben látják egymást vagy épp az online suliban.
Hősök az érettségire és felvételire készülő diákok, hiszen ugyanúgy tanulnak, két hét múlva ballagás és jönnek a vizsgák, hogy szeptembertől ők is egy új fejezetet kezdhessenek.  
Hősök a pedagógusok, akik közül sokan most tanulták meg, hogy hogyan lehet online oktatni és igyekeznek ebben a nem megszokott helyzetben is minden tudást átadni akkor is, ha most még egy hiányzást sem lehet beírni.
Hősök a szülők, akik most a smart office és a házimunka mellett együtt tanulnak a gyerekekkel, plusz még igyekeznek a fennmaradó időt hasznosan, boldogan eltölteni velük.
Hősök, akik tényleg csak akkor mennek ki az utcára, amikor nagyon kell, ellenállnak a gyönyörű időnek, a napsugaraknak, a madárcsicsergésnek és inkább otthon maradnak, bízva abban, hogy ezzel tesznek jót.
Hősök az idősek, akik tudják, hogy a szabályok betartásával saját magukat védik.
Hősök a nagymamák és nagypapák, akik kibírják, hogy ne öleljék meg a gyermekeiket és unokáikat és könnyezve hallgatják, amikor az ablakuk alatt szerenádozik a család.
Hős a család, aki nem csak magának, hanem a nagyszülőknek is bevásárol, amikor heti egyszer boltba megy, hogy az idősebb családtag se szenvedjen hiányt semmiből.
Hős az, aki eddig alig volt otthon a pörgős élete miatt, most viszont megtanul magáról gondoskodni és mindent otthon csinál. 
Hősök az orvosok, ápolók, mentősök, tűzoltók rendőrök, akik saját egészségüket sem kímélve gyógyítanak és vigyáznak az emberekre és a rendre.
Hős a pék, aki minden hajnalban megsüti a kenyeret és hősök a bolti eladók, akik minden nap azért mennek be dolgozni, hogy legyen mit ennünk és ki tudjuk elégíteni a szükségleteinket.
Hősök azok, akik most online tartanak edzéseket, meditációkat és azok, akik nem találkozhatnak személyesen a klienseikkel, de online is igyekeznek jobbá tenni mások életét.

Végtelen lehetne a lista, hiszen most mindannyian hősök vagyunk.

Hős az, aki bátor.

Hős az, aki, ha csak egy embernek is jobbá teszi a napját, már megérte felkelnie.

"Nem attól lesz valaki hős, hogy vannak szuper képességei, hanem attól, hogy segíteni akar."

Az én életemben is vannak hősök.

Hős az unokaöcsém, aki a Heim Pál Kórházban teljesít szolgálatot a vírushelyzet miatt, pedig egyébként nyomozó.
Hős a barátnőm és kolleganőm, aki csinált egy csoportot, hogy támogassuk egymást és még online edzéseket is tart, hogy mindenkinek jó legyen.
Hős egy másik barátnőm és kolleganőm, aki pedagógus is és otthonról tanítja németül a gyerekeket és sok másik tanárnak ő mutatta meg, hogy hogyan is működik ez a rendszer.
Hős az összes sportoló, akikkel együtt dolgozom, hiszen ötödik hete nem hódolhatnak a kedvenc sportjuknak, de az otthoni edzéseket maradéktalanul teljesítik, hogy amikor újra kinyit a jégpálya, teljes erőbedobással kezdhessék el a közös munkát.
Hősök az edzőink, akik mindent megtesznek azért, hogy a srácok fejlődjenek és ne unatkozzanak, videókat készítenek, naponta beszélnek velük, hogy érezzék, számítanak.
Hősök a gyerekek szülei, akik a legkülönbözőbb módokon próbálják kitölteni a jégkorong nélküli napokat, ami nem könnyű feladat.
Hős az egyébként színházi rendezőasszisztens barátnőm, aki hetente száznál is több maszkot varr, hogy ezzel is csökkentse a hiányt. 
Hős a kollegám és barátom, aki online közvetíti az egyik városi templomból a miséket, hogy azoknak, akiknek fontos templomba járni, ne szenvedjenek akkora hiányt.
Hős a legjobb barátnőm, aki naponta több online konzultációt tart és azon van, hogy akinek csak tud, segítsen.
Hős a két nagyon kedvenc és kedves masszőröm (és barátnőm és barátom), akik akkor is segítettek, amikor már elvileg nem mehettünk volna egymás közelébe.
Hősök azok az ismerőseim, akik most otthon maradnak és ezzel segítenek. 

És kicsit talán hős vagyok én is, hiszen átléptem a komfortzónám határát, itthon vagyok, csak akkor megyek ki, ha muszáj és ez teljesen új élethelyzet számomra. Egyedül élek, általában emberek között töltöm az időmet és néha ez a karantén embert próbáló, ennek ellenére teszem a dolgom, itthonról dolgozom és akinek csak tudok, segítek, bármiben. Le merem írni, ami bennem van és úgy érzem, ha csak napi egy ember talál egy gondolatot az írásaimban, amit továbbvihet, ami megerősíti, ami segíti, érdemes nap mint nap egy kicsit bátornak lenni.

Gondolj csak bele, mennyi mindent tettél már másokért az elmúlt pár hétben! Ezért vagy hős Te is. A saját életed hőse. 

"A hősiesség nem tökéletesség, hanem emberségesség."

Kérdésekkel, észrevételekkel bátran keress valamely elérhetőségemen, illetve a közösségi média oldalakon, Facebook-on illetve Instagram-on. 

(Kép: Saját tartalom, felhasználása engedélyhez kötött.)