Keresed, találod vagy van?

Az ENSZ közgyűlése 2012-ben a boldogság nemzetközi világnapjává nyilvánította március 20-át. Az egyre bővülő világnapok listájáról nem hiányozhat a boldogságnak szánt nap sem, hiszen, ahogy az ENSZ határozatában is áll: „a boldogságkeresés az emberi lét egyik alapvető célja.” – erre majd még azért visszatérnék...

A boldogság nemzetközi napjának ötlete Bhutánból származik, ahol a világon elsőként vezették be a bruttó nemzeti boldogság fogalmát, mert úgy tartják, ez többet elárul, mint a bruttó hazai össztermék, a GDP.

És magáról a Boldogság Nemzetközi Napjáról talán elég is ennyi.

Kicsit visszatérek a boldogságkeresés témájához. Nem hiszem, hogy keresni kell. Nem megyek ki a világba és nézek be a kövek alá, hogy ’Hahó, boldogság, hol vagy? Szerintem megtaláljuk. Vagy ránk talál. Vagy egyszerűen csak van, csak picit jobban kéne figyelnünk. 

Mert a boldogság nem kint van, hanem belül. Azt mi magunk érezzük. A boldogság nem egy ritka állapot. Az egy nézőpont.

Boldognak lenni nem azt jelenti, hogy mindent egy rózsaszín szemüvegen keresztül nézünk és látunk, tűzijáték hullik az égből, csillámpónik rohangálnak az életünkben és nincs semmi problémánk.

Gondjai mindenkinek vannak. Nekem is. Sokszor sok is egyszerre. Nekem is vannak átsírt éjszakáim, néha egészségügyi problémáim, kapcsolati gondjaim, rossz napjaim.

De nem hagyom, hogy ezek irányításk az életemet. És talán valahol ez a boldogság. Hogy meglátom az apró jó dolgokat, igyekszem azokra fókuszálni és megoldásokat találni az éppen aktuális problémára.

És persze ott a másik kérdés, hogy ’Kinek mi a boldogság?’.

Ami nekem az, nem biztos, hogy másoknak is az. Itt megint elővehetjük a tükröm, tükröm témát, hogy megnézzük, meglássuk, nekünk mi jó egyáltalán.

Engem boldoggá tesz, hogyha van másfél órám elmenni bringázni, van, aki meg utálja ezt a fajta tevékenységet. Boldoggá tesz, ha nyer a jégkorongcsapataim közül valamelyik, más viszont a fociért rajong. Engem boldoggá tesz egy séta a Balaton partján, lehet, hogy más el sem tudja képzelni, mi abban a jó. És ez nagyon sok mindennel így van. Nem vagyunk egyformák. nem egyforma a boldogságunk sem. Az okai legalábbis tutira nem. 

Egy viszont biztos, hogy a boldogsághoz nem feltétlenül kell cukormáz. Mert az embernek mindig adódnak nehézségek az életében, de valahogy mindig van megoldás és nem feltétlenül kell boldogtalannak lenni.

Mert boldoggá tehetnek az apróságok. Egy mosoly, egy pillantás, egy érintés. A napsütés. A redőny rései között beszűrődő napsugarak. A szél, ahogy meglebbenti a szoknyámat. Egy mély lélegzet a város tetején. Egy üzenet, hogy gondolok rád. Egy barát, aki feltétel nélkül szeret. Egy séta két feladat között, hogy az ember érezze, él. Egy gyors ebéd a családdal, a barátokkal, a társsal, hogy tudjuk, nem csak a munkában vagyunk elég jók. Egy segítő, támogató kéz és szív. Egy bók. Egy csók. Egy jó film. Egy fagyi a tavaszi napsütésben. Sok kicsi, ami tényleg sokra megy. 

Örömmorzsák. Ezekben van a lényeg. Nézz körül! Vedd észre! 

• P.R. •