Egyedüllét - nem magány. Mi szól ellene és mi mellette? Lássuk!

35 évesen egyedülálló vagyok, így egy kicsit a mai társadalom perifériájára szorultam, pedig a magyar háztartások egyharmada egyszemélyes, csak erről valahogy sosem esik szó. Ennyi idősen nincs férj, nincs gyerek, ilyenkor szokott jönni, hogy akkor ez a nő biztos karrierista. Hát nem. Az egyedüllétemnek is vannak bizonyos belőlem fakadó okai, illetve társadalmunk férfi tagjai sem mindig a hozzájuk (és hozzánk) méltó módon viselkednek, de erről majd egy másik bejegyzésben, ez most nem a miértekről szól. Persze, hiszek abban, hogy mindenkinek van „nagy Ő” az életében és mindenki megérdemel egy olyan párkapcsolatot, amiben nem alárendelt szerepet játszik és mivel nekem eddig csak ilyenben volt részem, nem vagyok hajlandó belemenni olyanba, ami nem méltó hozzám.

A napom nem a legjobb kedvvel telt, így persze ma az egyedüllét összes negatív hatását sikerült tudatosítanom magamban (és ez nem egyenlő a magánnyal), de legalább ez is megvan, nem kell keresgetni a szavakat.

Íme, egy rövid lista:

• Nincs kihez szólni.
  Ebben a karanténos időszakban persze több emberrel is beszélek telefonon minden nap (a legjobb barátnőmmel gyakorlatilag csak videóhívásban, hogy kicsit olyan legyen, mintha), de azért, amikor itthon vagyok, sokszor csak írásban kommunikálok és van, hogy este döbbenek rá, hogy egész nap meg sem szólaltam (ez néha ijesztő).
• Nehéz egy főre főzni és kitalálni, hogy mi legyen a kaja.
  Persze nem megoldhatatlan, de azért néha jól jönne, ha valaki más is enne a főztömből, pláne most, amikor elindultam a konyhatündérré válás rögös útján. (És valaki, aki más nézőpontból látja, hogy valami jó-e vagy sem.)
• Nincs, aki megdicsérjen.
  Persze, az ember lánya saját magát is megdicsérheti, de néha már nagyon unalmas, hiába mondom el magamnak a tükörben, hogy „na, egész jól nézel ki”, ettől még ugyanúgy egyedül vagyok. Megveregetem a vállam, megyek tovább, de néha ez már nem elég.
• Nincs jó reggelt és jó éjt puszi.
  Alapvetően nem azt mondom, hogy hiányzik, de kutatók kimutatták, hogy nagyon jó hatással vannak a testi és lelki egészségünkre a reggeli és esti ”jókívánságok”, így azt mondom, valószínűleg jobban érezném magam.
• Mindent egyedül kell csinálni.
  Kávét főzni és inni (ez nagyon fontos), bevásárolni, mosni, főzni, enni, takarítani, fürdeni, orvoshoz menni, gyógyulni, filmet nézni, zenét hallgatni, aludni stb. Mosolyogni, örülni, boldognak lenni... Ezeket néha jó lenne megosztani. Sőt, egy jó vita se lenne ellenemre.

„Az egyedüllét nagyon hasznos tud lenni (...). Nem árt, ha eltöltesz magaddal egy kis időt. Sok mindenre tanít.”

És hogy mi a jó az egyedüllétben? Sok mindent fel tudnék sorolni, hiszen gyakorolom egy ideje a helyzetet. Jöjjön itt is egy rövid lista, a teljesség igénye nélkül:

• Mindent megoldok.
  Kreatívnak kell lennem, hiszen, ha bármit kitalálok vagy valami javításra szorul, nekem kell megoldani. Víz-, villany-, számítógép és bicikliszerelő lettem az elmúlt évek során és ez csak pár dolog a zseniális képességeim közül. (És tényleg mindent megoldok, a legjobb barátnőm rendszeresen emlegeti is, hogy mindenben -is-  jó vagyok.)
• Csend van.
  Sokszor nagyon élvezem, hogy nincs nyüzsgés és csak az utcáról beszűrődő zajokat hallom. Most a karantén alatti időkben, amikor olyan munkám van, hogy jót tesz a halk környezet, ezt extrán tudom értékelni. Az egyik kedvenc hobbim az olvasás, ahhoz is jól jön a csend.
• Segít kapcsolódni önmagamhoz.
  Sokat meditálok és elég sokat figyelek befelé az utóbbi időben, most sokkal több időm is an rá, hiszen a rohanós hétköznapokat felváltotta az otthoni munka. Megfigyelem és tudatosítom a gondolataimat és az érzéseimet, legyenek akár negatívak, akár pozitívak és igyekszem változtatni azon, amin kell, erre mindenképp jó lehetőséget nyújt az egyedüllét, azt is mondhatom, segít megérteni a saját viselkedésemet, illetve szituációkat.
• Nyugodtan edzhetek otthon.
  Nem vagyok profi és biztos néha nagyon hülyén néz ki kívülről egy-egy otthoni edzésem. Vicces lehet, ahogy egy-egy jógapózt próbálok fejleszteni, vagy ahogy a kézenállást gyakorolom fél órán keresztül. Így legalább nem nevet ki senki és felszabadultan végezhetem a gyakorlatokat.
• Van lehetőségem kreatívkodni.
  Vagy inkább azt mondom, hogy akkor csinálom ezeket, amikor szeretném. Rajzolok, ékszert készítek, színezek, írok stb... A saját tempómban, akkor, amikor eszembe jut. (És énekelhetek torkom szakadtából, senki nem szól érte, hogy zavarja.)

Mindkét oldalon állhatna még megannyi megállapítás, fizikai hiány vagy épp az ellenkezője, érzés, gondolat és tapasztalat, de ez a bejegyzés most azt hivatott megállapítani, hogy van jó és rossz is az egyedüllétben. Nem fenékig tejfel és néha nagyon tud fájni, de nem is kell, hogy minden nap világvége hangulatom legyen. Adott napból mindig a legjobbat szeretném kihozni, ez pedig független a kapcsolati státusztól, azon múlik, hogy nekem mi a nézőpontom,  bennem mi él.

„Az élet nem tartozik nekünk semmivel, csak van. Mint egy folyó, folyik, ahová folyik. Harcolhatsz az áramlat ellen, vagy megtanulhatsz úszni."

Kérdésekkel, észrevételekkel bátran keress valamely elérhetőségemen, illetve a közösségi média oldalakon, Facebook-on illetve Instagram-on. 

(Kép: Saját tartalom, felhasználása engedélyhez kötött. Credit: Kondás Andrea)