’Rend a lelke mindennek’ és ’A zseni átlát a káoszon’. Ismerős mondások, de vajon melyik igaz? Szerintem mindkettő.

Amikor a rohanó hétköznapokban rendrakásra és a takarításra kerül sor, kényszernek, kötelességnek éljük meg, így nyilván nem is leljük benne örömünket. Vágyunk a rendre, de nem akarunk foglalkozni a megteremtésével. Az sem segít rajtunk, hogy a mai, fogyasztásközpontú világban felhalmoztunk egy csomó „kacatot”, felesleges dolgokat, amikhez közben elkezdtünk kötődni, így nehezen válunk meg tőlük. Pedig ennek épp most van itt az ideje. Itt fontos megemlítenem, hogy a szelektálás alatt azt tartsuk meg, ami örömet okoz – így lehet, hogy repülni fog egy pár új cipő és megmarad egy többéves melegítőnadrág - de hidd el, a boldogságod mindennél fontosabb.  

A karantén idején otthon töltött idő alatt akarva-akaratlanul elkezdtem rendezgetni a környezetemet, sokkal sűrűbben takarítok és észrevettem, hogy egy-egy polc átpakolása után milyen elégedettséggel tölt el a látvány. Nem akartam egy nap alatt az egész lakást lerombolni, majd újraépíteni, de elterveztem, hogy minden nap fogok valamit változtatni, megújítani. Ami feleslegessé vált, azt kidobom, ha használható, elajándékozom, amire szükségem van, azt rendszerezem.

Persze a rend és a rendetlenség -véleményem szerint- két szubjektív fogalom, hiszen van, akinek a mértani pontossággal elhelyezett díszpárnák és keretezett fotók jelentik a rendet, vagy az, hogyha soha egy porszem sincs a polcain és van, akinek az a lényeg, hogy a látszólagos összevisszaságban legyen egy saját rendje (mint páldául nálam a könyvek, senki más nem tudja, hogy miért úgy vannak a polcon, ahogy). Tehát a rendszer a lényeg, amit pedig a saját igényeink, a saját érzéseink, a saját lelkünk alakít.

És ezzel kapcsolatban eszembe jutott valami. A takarításra általában szükséges, kötelező rosszként tekintünk. De mi lenne, ha nem letudni akarnánk, hanem megoldani? Ha nem kényszerként, hanem egy előttem álló feladatként tekintek a rendrakásra, sokkal több kedvem van hozzá és a végeredmény is más lesz – külsőleg is, de bennem mindenképpen máshogy zajlik le a folyamat. Jobbá teszem azt, ami körülöttem van és ezáltal bennem is jobb érzések születnek, hiszen látom, hogy honnan hová jutottam. A felesleges dolgok már nem nyomasztanak, közben azt is tisztábban látom, hogy mi az, amire szükségem van vagy lesz még a továbbiakban. Ez elégedettséget szül, meg tudom veregetni a vállam, sokkal jobb érzésekkel nézek majd körül a lakásban, büszke leszek magamra és értékelem a saját munkámat, nem utolsó sorban pedig nyugodtabb leszek. A külső rendetlenség pedig többé nem akadályoz meg abban, hogy belül is rendet tegyek.

Kicsit lehet erre úgy is tekinteni, mintha alkotnánk valami újat, vagy renoválnánk. Érdemes előtte-utána fotót készíteni, hogy legyen kézzelfogható bizonyítéka is a változásnak. Például, ha a ruhásszekrényedben óriási káosz van és már ki sem igazodsz rajta, mindig a legfelső ruhát kapod ki onnan vagy éppen csak beletúrsz a kupacba, csoportosítsd színek, árnyalatok szerint a ruhákat! Vagy évszak szerint is rakhatod őket, a lényeg az, hogy te alakítsd ki a saját rendszeredet és tudd, hogy mit hol találsz meg. A te szekrényed, a te lakásod, a te életed, a te lelked - csak te tudod igazán rendbe rakni.

Ami fontos, hogy most sokkal több időnk van (még akkor is, ha gyerkőcök szaladgálnak a lakásban, tanulni kell velük és le kell őket kötni), így nem is kell kapkodni, nem kerget senki. Hagyj időt magadnak és ne akarj mindent egyszerre megcsinálni, lépésről lépésre haladj előre! Ez az egész helyzet, amiben most vagyunk, egy tisztulási folyamat, ahol újrakalibrálhatjuk az értékrendünket is, megláthatjuk, hogy mi fontos számunkra. Kezdd tehát nyugodtan kicsiben! Először nézz ki magadnak egy fiókot, egy polcot, mikor ezzel végeztél, sokkal jobban fogod érezni magad a látvány miatt, a sikerélménynek köszönhetően pedig sokkal motiváltabb leszel a folytatást illetően. Szép lassan az összes polcot, az összes szekrényt és az összes helyiséget rendbe teszed majd (persze a magad módján, a lényeg, hogy te átlásd) és észreveszed, hogy a rendszerezett környezet rendszerezett fejet eredményez.

Válaszd ki a "célterületet", kapcsolj be valami jó zenét, énekelj, táncolj munka közben – jó rendrakást!

Kérdésekkel, észrevételekkel bátran keress valamely elérhetőségemen, illetve a közösségi média oldalakon, Facebook-on illetve Instagram-on. 

(Kép: Saját tartalom, felhasználása engedélyhez kötött.)