A lassítás célja nem a megállás, hanem az, hogy a gyorsuló világban befelé tudjunk nézni és magunkra figyeljünk, hogy meglássuk, mire van szüksége a lelkünknek és a testünknek.  

Én is, mint oly sokan a mai világban, pörgősen élem a mindennapjaimat. Sportkommunikációval foglalkozom, cikkeket írok, interjúkat készítek, fotózok, videózok stb. Összesen nyolc korosztállyal foglalkozom, gyakorlatilag mindig van valami feladat, a főállásom mellett néha beugrom a fehérvári színház büféjének pultjába a barátaimhoz, illetve a legjobb barátnőm -aki motivációs előadó és különböző tanfolyamokat is tart- munkájába is besegítek. Ha ez még nem lenne elég -bár őszinte leszek, az utóbbi időben kicsit elhanyagoltam a segítő énemet- ThetaHealing és Points of You konzultációkat is tartok. Ezen kívül pedig háztartást vezetek, rendszeresen találkozom a barátaimmal és amennyit csak lehet, sportolok és kreatívkodom. Van, hogy többnapnyi történést tudhatok magam mögött 24 óra alatt. 

Néha muszáj egy kicsit lassítani. Egy kicsit messzebbről vagy inkább már perspektívából nézni önmagunkat, az életünket. A lassítás nem az életünk sebességéről szól, ez inkább egy folyamat, ami az életünk minőségén képes változtatni. A slow életszemléletet többéves munka során dolgozták ki, pszichológiai alapokra fektetve. (Magyarországon a Slow Budapest csapata foglalkozik ezzel a témával és rengeteg jó programjuk van.)

Ennek alapján a lassítás inkább egyfajta tudatosságot jelent. Azt, hogy a napi rohanás közepette képesek legyünk megállni, egy-egy helyzetet megvizsgálni és úgy meghozni döntéseket, hogy közben figyelünk arra, hogy a testünknek és a lelkünknek mire van szüksége. Azt hiszem, ezzel én is teljes mértékben egyetértek, számomra ez nem megállást jelent, hanem egyensúlyt, ami önismeretet, tudatosságot igényel. Ennek az életszemléletnek az elsajátításával elkerülhetjük azt, hogy bedaráljon minket ez a felgyorsult világ.

Carl Honoré A lassúság dicsérete című könyvében így fogalmaz:
„ …gyors és lassú nem csupán sebességbeli különbséget jelent. Nagyszerűen példázzák, ahogyan a saját életünkre és a világra tekintünk. A gyors a tempója miatt agresszív, kontrollálni akar, analitikus, elsietett, stresszes, felszínes, türelmetlen, elfoglalt, túlhajszolt, mennyiségi és nem minőségi. A lassú ennek az ellentéte: nyugodt, törődő, befogadó, intuitív, kiegyensúlyozott, türelmes, minőségi és nem mennyiségi. Valós és tartalmas kapcsolatok kiépítéséről szól – az emberekkel, a kultúrával, a munkával, az ételekkel, mindennel.”

A szerző ugyanezzel a címmel TED előadást is tartott:

Akik először találkoznak ezzel a fogalommal, szemlélettel, jogosan teszik fel a kérdést, hogy hogyan lassítsanak. Krajcsó Nelli, a Slow Budapest alapítója a Pszichoforyou oldalán így fogalmazott: „Ha lassítani szeretnél, számos, a saját életedhez és ritmusodhoz illeszkedő lehetőség közül választhatsz – az, hogy hová, és milyen mértékben illeszted be ezeket a változásokat, csak rajtad múlik. Dönthetsz úgy, hogy innentől mindig leülsz a reggelihez, elrakod a telefonodat, nincsen emailezés, hírolvasás, megeszel csendben egy reggelit, vagy sétálva teszel meg két megállónyi távolságot, ami más minőséget hoz a napjaidba. Vagy, ha a személyes kapcsolataid erősítése a cél, akkor próbálj meg úgy beszélgetni a szeretteiddel, hogy tényleg rájuk figyelsz.”  

Tehát, te is láthatod, nem kell óriási változtatásokra és teljesíthetetlen feladatokra gondolni. Apróságokról van szó, amelyek rutinná válásával egyre jobban fogod magad érezni és lassan az egész életed és életszemléleted megváltozik.

A legfontosabb, hogy felismerd, lassításra van szükséged. Ennek tünetei mindenkinél mások, általánosságban az állandó fáradtság, az alvásproblémák, a teljesítménykényszer, túlhajszoltság, a „nem tudok kikapcsolni” érzés árulkodó jelek lehetnek. Ám akkor is érdemes elkezdeni lassítani, ha nem tartozol ebbe csoportba (vagy nem veszed észre), hiszen csak jót teszel vele a testednek és a lelkednek egyaránt. Az egész arról szól, hogy valamit azért csináljunk, mert boldoggá tesz minket, mert örömünket leljük egy-egy tevékenységben.

A rálátás után jöhetnek az apró kis változtatások, a döntések, amiket magadért hozol meg. Íme, öt tipp, amivel segíthetsz magadnak a lassításban. 

1. Játék

Játssz! Bármit. Egyedül, társasággal, teljesen mindegy. Kevés dolog van, ami annyira beindítja az agy működését, mint a játék. A kijárási korlátozás alatt vegyél elő puzzle-t, kártyát, ha pedig többen vagytok, bármilyen társasjátékot, hidd el, nagyon jót fog tenni a lelkednek és az agyadnak, a gondolkodásodnak is.

2. Nyugalom

Fontos, hogy tisztában legyél azzal, mi az, ami segít neked abban, hogy magadra, befelé figyelj. Van, aki meditál, van, aki könyvet olvas, van, aki rajzol, van, aki valamilyen illóolaj illatától tud ellazulni, a lehetőségek tárháza itt is végtelen, hiszen mindannyian mások vagyunk. Keresd meg magadban, hogy neked mi segít előidézni a csendet, a nyugalmat, amikor csak magadra kell figyelned. Nekem, hála istennek, több ilyen dolog van jelenleg az életemben, a kreatív szépírás vagy színezés, az olvasás, a meditáció és a jóga, illetve a torna gyakorlatilag most a mindennapjaim részei, időm is több van rá a helyzetből adódóan és tudom, hogy most a pozitív értelemben vett befelé fordulást is elősegítik ezek a tevékenységek. Kis lépésekben haladva egyre jobban megismerem magam és testileg és lelkileg is jobban érzem magam, annak ellenére, hogy sok időt töltök egyedül (arról nem is beszélve, hogy hatalmas sikerélmény, ha például többhetes gyakorlás után meg tudok csinálni egy feladatot – lásd a lenti képet).

3. Rövid digitális detox

Nem, nem kell napokra félretenned a telefont és a számítógépet, vagy kikacsolnod az internetet, de ebben is szükség van egy kis pihenésre. Adj magadnak legalább napi egy órát kütyük nélkül vagy jelölj ki egy helyet a lakásban, ahová soha nem viszel elektronikai eszközt. Nem könnyű, de rövid idő alatt is pozitív hatást érhetsz el vele. Iktasd ki például a főzés és az ebéd idejére a telefont és csak azzal foglalkozz, amit épp csinálsz!

4. Séta

Számtalan oka van annak, hogy szeretek sétálni, amikor csak tehetem, munkába is így járok. Javítja a hangulatot (pláne, ha gyönyörű napsütéses idő van), javítja az emésztést, jót tesz a légzésnek (és nem mellesleg szebbek lesznek a lábaim). Most esténként vagy korán reggel szoktam menni egy kört a belváros környékén, illetve a tóparton, hiszen egy kicsi mozgás mindenképpen kell, de persze csak az intézkedések betartásával – mindig van nálam maszk és kézfertőtlenítő és amennyire csak lehet, kerülöm az embereket.

5. Természet

Kicsit most nehezebb a korlátozások miatt a természetbe menni, ha vidéken élsz, sokkal könnyebb helyzetben vagy, hiszen nagy valószínűséggel csak el kell indulnod valamerre és közeledben van egy erdő. Ha városban vagy, akkor is meg lehet oldani, ki tudsz menni egy parkba, vagy felugrasz a bringára és választhatsz egy közeli erdőt vagy rétet (vagy tópartot). Ha elakadsz, vagy nem találsz egy problémára megoldást, menj ki a természetbe, hallgasd és nézd a madarakat, ölelgesd a fákat, ülj le a fűben, jó hatással lesz a testedre és a lelkedre is.

Kérdésekkel, észrevételekkel bátran keress valamely elérhetőségemen, illetve a közösségi média oldalakon, Facebook-on illetve Instagram-on.

(Bővebben a témáról: slowbudapest.com , pszichoforyou.hu)