Napok óta munkálkodik bennem a kapcsolatok témája, hiszen ebben a mostani időszakban nem csak mi magunk változunk napról napra, óráról órára, hanem emberi kötelékeink is. Én is érzem és tapasztalom, hogy ez a helyzet nem csak a magunkkal, hanem a másokkal való kapcsolatainkat is próbára teszi, átformálja.

Sokszor gondolkodtam már rajta, hogy az emberek mely csoportjába is tartozom, hiszen jól érzem magam társaságban, de egyedül is el tudom ütni az időt, így, azt hiszem -nagyon divatos szóval élve- ambivertáltnak mondhatom magam. Amióta az eszemet tudom, emberekkel dolgozom és vagyok együtt az időm nagy részében. Gyerekként már négyévesen sportoltam, táncoltam, iskolás éveimben pedig a sport mellett mindig tagja voltam az éppen aktuális „diáktanácsnak”, közösségi emberként tevékenykedtem már akkor is. Ám azokban az években is voltak egyedül töltött időszakaim, mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a zeneiskolás évek alatt napi több órát gyakoroltam otthon, ehhez pedig ugye nem kellett -és nem is lett volna jó számomra- társaság.

Aztán felnőttem és elkezdtem a vendéglátás világában dolgozni, ahol szintén minden az emberekről szól. Aki ismer, tudja, hogy nem kényszerből csináltam, imádtam a munkámat, bárhol is dolgoztam. Szerettem azt a világot, amiben tudtam, hogy a törzsvendégeim hogyan isszák a kávéjukat vagy éppen én találhattam ki, hogy aznap éppen milyen hangulatukban vannak, mire vágynak (Hozzáteszem a legkomolyabb barátságaim is ebben az időszakban alakultak ki). Több, mint egy évtized után váltottam és kezdtem el a számomra legkedvesebb sportklubnál dolgozni, ahol szintén rengeteg személyes interakció jellemzi a mindennapjaimat. Az évek alatt rengeteg embert ismertem meg, ismerősöktől barátokig terjedő skálán és egyvalami biztos, mindegyikből tanultam, tanulok valamit és kijelenthetem, hogy fontosak számomra a kapcsolódásaim.

És most itt ez a vírusos időszak, amikor sokan négy fal közé kényszerülünk a magunk és mások védelmében, ismeretlen terep ez a többség számára. Jogosan tesszük fel a kérdést: mi lesz a kapcsolatainkkal? Sokat halljuk, hogy ne nyomkodjuk annyit az okoseszközeinket, ne lógjunk a közösségi média oldalakon, mert nem tesz jót, most mégis hasznunkra válik, hiszen sokunknak ez az egyetlen lehetősége arra, hogy a külvilággal, az ismerősökkel, a barátokkal, a családtagokkal tarthassuk a kapcsolatot.

Én egyedül élek, azt hittem, könnyű feladat lesz a smartoffice és az online jelenlét, mondván úgyis sokat vagyok egyedül. Hát nem az... Még a mentálisan legedzettebb embereknek is lehetnek hullámvölgyeik és véleményem szerint ez teljesen normális. Korlátok között érezhetjük magunkat és bár alapvetően is vannak korlátaink, most meg kell tanulnunk, hogy mi a különbség ezek és a határok között. A kapcsolódásainknak most fizikai akadályai vannak, a személyes találkozók gyakorlatilag nullára redukálódtak, de senki nem mondta, hogy „lélekben” nem lehetünk ugyanúgy együtt. Ez kicsit furcsán hangzik ugyan, ám ha egy kapcsolatunk tényleg fontos számunkra és a másik fél számára is, az nem fog megszűnni, nem fog felbomlani. Ennek ellenére biztos vagyok abban, hogy ahogy bennünk értékelődnek át és változnak a dolgok, érzések, úgy ezek a kapcsolatainkra is hatással lesznek, vannak. Megváltozik a véleményünk magunkról, ez pedig magával hozza az átalakulást a kapcsolódásainkban is.

Érdemes megfigyelni, hogy a jelenlegi helyzet ellenére kik azok, akikkel aktívan tartjuk a kapcsolatot valamilyen módon és hogy kivel hogyan kommunikálunk. Messenger, hanghívás, videochat, videohívás – a lehetőségek tárháza végtelen. Én még most is elég sok emberrel tartom valahogyan a kapcsolatot és igyekszem kihasználni a technika adta lehetőségeket, mind a munkában, mind a magánéletben. Most itt van az ideje annak, hogy az online világot jó dolgokra használjuk: torna, edzés, meditációk, előadások, koncertek - sok platformon sokféle tanulási, illetve kikapcsolódási lehetőségből választhatunk és úgy gondolom, kell is ezekből szemezgetni, kicsit nyitni a világ felé, miközben befelé is figyelünk, megtalálni az egyensúlyt ebben is.  

A kapcsolataink nagy erőpróba előtt állnak, hiszen mindenre hatással vannak a jelenleg zajló folyamatok. Érdemes figyelni arra, hogy kik azok, akiknek vágyunk a társaságára, a hangjára, akiknek kíváncsiak vagyunk a véleményére, meglátásaira, nézőpontjaira vagy „csak” arra, hogy tudjuk azt, hogy az életünk részei. Most extrán igaz az a megállapítás, hogy a kapcsolatainkon dolgozni kell. Most van az ideje, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy számunkra fontos kapcsolódásainkat életben tartsuk, éltessük és akár még jobbá is tegyük és itt most nem a mennyiség, hanem a minőség számít. Igen, igaz, hogy a testbeszéd, az arckifejezések és a gesztusok nagy része elveszik az elektronikus médiumokon keresztül, azonban határozottan jobbak ezek a lehetőségek, mintha semmilyen kapcsolatunk sem volna a világgal, a barátainkkal, a szeretteinkkel.  

Könyveket, cikkeket, tanulmányokat olvasunk, zenét hallgatunk, képeket, videókat, előadásokat, filmeket és koncerteket nézünk és közben lehet, hogy egy-egy ismerősünk vagy barátunk jut ezekről eszünkbe. Ilyenkor írjunk nekik, hívjuk fel őket, küldjünk egy dalt, egy pár sort abból a bizonyos könyvből, egy edzésvideót, egy receptet, bármit, amivel azt üzenjük: Fontos vagy nekem. Hiszen, ha belegondolunk, mi pontosan ugyanerre vágyunk. És igen, most érdemes figyelni arra, hogy kik azok, akikkel kommunikálunk, kikkel ápoljuk a kapcsolatunkat és kik azok, akik esetleg még hiányoznak ebből a körből.

Íme, egy pár példa a saját „karanténkapcsolataimból” :D (A lista nem teljes, hiszen ezen kívül van egy igencsak aktív Facebook-csoport, aminek tagja vagyok, illetve több emberrel is beszélek napi szinten, ne vegye a szívére, akit itt most nem említek meg.)

• A legjobb barátnőmmel, Noémivel majdnem minden reggel együtt kávézunk videohívásban és megbeszéljük, hogy melyikünk mit fog csinálni aznap és persze van olyan nap, hogy nagyjából ötször hívtuk fel egymást főzés, mosogatás, pakolás közben, csak hogy a másik tudja, hogy vele vagyunk.
• Zsófi barátnőmmel párszor beszélünk, de inkább írásban tartjuk a kapcsolatot, ám azt gyakorlatilag egész nap, boldog napot kívánva kezdődik a reggel és minden rendben van üzenettel zárul a nap.
• Van egy barátnőm Svájcban, nem tudom, hogy írhatok-e nevet (ha igen, majd javítok), ő velem egy cipőben jár és teljesen egyedül él, megfejelve ezt azzal, hogy több száz kilométerre van a családjától és a barátaitól. Minden nap írunk egymásnak, illetve zenét küldünk, vagy kaját (mivel a konyhatündérkedést mindketten most tanuljuk élesben :D )
• Szandra barátnőm kétlaki, hol itt van, hol Győrben, de vele is mindennap megerősítjük egymást abban, hogy ez a kötelék megmarad kettőnk között, most épp egy közös edzést tervezünk videochat-ben. 
• Egy volt osztálytársammal, akivel gyakorlatilag évekig nem beszéltem, valamiért most minden nap kommunikálunk, tegnap például már elege lett a karanténból és jó zenészhez méltóan elugrott a próbaterembe gyakorolni, amiről videót küldött. Talán nem is kell magyarázni, hogy az a gesztus mennyit dobott a hangulatomon.

És ez tényleg csak pár példa volt, hiszen a nővéremet nem tettem bele a listába (a képen), mert az a világ legtermészetesebb dolga, hogy vagyunk egymásnak és hogy beszélünk, illetve vannak, akikkel pár naponta, vagy csak hetente beszélek, de tudom, hogy az életem részei (ezen kívül a munkám miatt is sok emberrel tartom a kapcsolatot, illetve ha valaki segítséget kér, örömmel veszem és van, akitől én kérek segítséget). Ha valaki eszembe jut egy dalról, egy képről vagy egy videóról, elküldöm neki, hiszen nem szégyen kezdeményezni és egy üzenettel kinyilvánítani a szeretetedet, illetve azt, hogy gondolsz arra a személyre – ezt is meg kell tanulni, nem könnyű. És persze e sorok írása közben én is elgondolkodtam, hogy kik azok, akik hiányoznak (vagy akik éppen nem), akikkel lenne mit megosztanom, akiknek lenne mit leírnom vagy elmondanom, vagy esetleg megmutatnom.

Ha idáig eljutottál - köszönöm, hogy végigolvastad- írj listát a számodra fontos emberekről, ha pedig van kedved, kommentelj a Facebook-oldalamon a cikk alá egy gondolatot a kapcsolatunkról! Ebben az időszakban mindegyikünk egy kicsit „kapcsolati doktorrá” válik, mert nekem is, neked is, szükségünk van minőségi, szeretetteljes emberi kapcsolódásokra, amik mentesek mindenféle ítélkezéstől. És ne felejtsd el, hogy többek vagyunk egy képnél, egy posztnál, azok vagyunk, ami emögött van: EMBEREK, valódiak, csodálatosak – és amikor ennek majd vége lesz, így lépünk ki az új világba.

Kérdésekkel, észrevételekkel bátran keress valamely elérhetőségemen, illetve a közösségi média oldalakon, Facebook-on illetve Instagram-on.